A történelem könyvekben a piramisokról szóló leírások többnyire igen hiányosak, és amikor saját kutatást végez valaki és megvizsgálja a sok tudós munkáját, akik ebben a témakörben érintettek, egy dolog teljesen világos, hogy gyakorlatilag semmit nem tudunk a piramisokról, köztük azt sem, hogy miért vannak itt és ki építette őket.
Már az is eleve lenyűgöző tény, hogy ezeket a struktúrákat több független társadalom építette fel szerte a világon különböző időszakokban, amelyek elvileg semmilyen kapcsolatban nem álltak egymással. Már csak emiatt is felvonhatnánk a szemöldökünket. Miért építettek piramisokat? Mi volt a rendeltetésük? Egyszerűen nem tudunk választ adni ezekre a kérdésekre, és a rejtélynek csak egészen kis darabjait tudtuk eddig megoldani.
Az egyiptomi nagy piramissal kapcsolatban például számtalan furcsa matematikai anomália létezik. Tudósok pedig kimutatták, hogy az El Castillo piramis lépcsői oly módon verik vissza a hanghullámokat, hogy azok a mexikói quetzal madár hangját utánozzák, ami a maja kultúra szent állata.
Erre David Lubman kaliforniai akusztikai mérnök jött rá először 1998-ban. A madár hangját úgy lehet hallani, ha a piramissal szemben bizonyos távolságra valaki összeüti a két tenyerét.
Az alábbi videók demonstrálják, hogyan is működik ez a gyakorlatban.
Egészen figyelemre méltó az, hogy az őseink olyan piramist építettek, amely az imádott szent állatuk pontos hangját képes utánozni. A piramis templomot annak idején Kukulkánnak, más néven a "tollas kígyóistennek" szentelték. Az építményt Quetzalcoatl, a toltékok király építette, akit szintén "tollas kígyónak" neveztek, és sok tudós úgy véli, hogy Kukulkán és Quetzalcoatl ugyanazon személyek voltak.
Juan de Torquemada spanyol krónikás szerint Quetzalcoatl "egy tisztességes és pirospozsgás bőrű ember volt hosszú szakállal." Egy másik leírás a következőket mondja róla:
"Rejtélyes személy... fehér ember, fura testalkattal, széles homlokkal, nagy szemmel és lobogó szakállal. Hosszú, fehér köpönyeget viselt, amely leért a bokájáig. Megvetette az áldozatokat, kivéve a gyümölcs- és virágáldozatokat, és a béke isteneként ismerték... Amikor a háborúról kérdezték, állítólag befogta a fülét az ujjaival."
Graham Hancock a világ egyik legjelentősebb kutatója ezeknek a dolgoknak, aki a közép-amerikai maja hagyományokról részletes leírást ad az "Istenek kézjegyei" című könyvében:
"A tengerentúlról jött egy nagy hajóban, amely magától, evezők nélkül haladt előre. Magas, szakállas, fehér ember volt, aki megtanította az embereknek, hogyan használják a tüzet főzéshez. Ezenkívül házakat is épített, és az embereknek megmutatta, hogyan éljenek együtt mint férj és feleség; és mivel akkoriban az emberek sokat veszekedtek, megtanította nekik, miként éljenek békességben."
A piramisok furcsa jellemzői
Az idők során furcsa leletek is napvilágot láttak, mint amikor Sergio Gomez régész "nagy mennyiségű" folyékony higanyt fedezett fel a Teotihuacan harmadik legnagyobb piramisa alatt lévő kamrában, egy ősi városban, Mexikóban. Rosemary Joyce, a Kaliforniai Egyetem antropológia professzora elmondta, hogy a régészek higanyt találtak három másik közép-amerikai helyszínen is.
Az egyik magyarázat, amelyet John Carlson régész-csillagász a Science folyóiratban publikált 1975-ben kimutatta, hogy a Mexikói-öböl partján fekvő San Lorenzo Olmék helyszínen feltárt hematit tárgy a mágneses északra irányított iránytű lehet, ha folyékony higanyban lebeg. (1) Carlson szerint az Olmékok folyékony higanyt használtak erre a célra. Más tudósok pedig abszolút bizonyossággal kijelentették, hogy a folyékony higanyt már időszámításunk előtt 1000-ben is használták. (2)
(1) - http://science.sciencemag.org/content/189/
(2) - https://www.collective-evolution.com/201