Ausztrál tudósok meglepő felfedezést tettek nemrég, amikor kiderült, hogy az Apollo 14 legénysége a holdraszállás során egy olyan szikladarabot talált, amely eredetileg a Földről származik.
Az Earth and Planetary Science Letters című folyóiratban a tudósok azt sugallják, hogy a szikla egy törmelék része lehetett, amely kilökődött az űrbe, miután egy aszteroida összeütközött bolygónkkal több milliárd évvel ezelőtt. (1)
A sziklát az Apollo 14 misszió során gyűjtötték össze, amely 1971-ben indult, és a harmadik űrhajós misszió volt, amely sikeresen landolt a Holdon. Az űrhajósok, Alan Shepard, Stuart Roosa és Edgar Mitchell több napot töltöttek a Holdon tudományos kísérleteket és megfigyeléseket végezve, miközben Shepard és Mitchell 33 órás űrsétát tett a Hold felszínén.
Ezen kívül az űrhajósok több mint 42 kilogramm sziklát hoztak magukkal. Ez a Holdról származó anyag jelentős mennyiségű fontos adatot szolgáltatott számunkra a Hold összetételével és fejlődésével kapcsolatban.
Ezeknek az anyagoknak a közelmúltbeli elemzése azonban azt mutatta, hogy a Shepard és Mitchell által begyűjtött holdkőzetek közül legalább az egyik a Földről származhat.
Alexander Nemchin, a nyugat-ausztrál Curtin Egyetem Föld- és Bolygótudományi Iskolájának professzora szerint a Holdon talált egyik szikla összetétele nagyon hasonlít a gránithoz, és jelentős mennyiségű kvarc van a belsejében. Míg a kvarc gyakran természetesen fordul elő itt a Földön, a Holdon rendkívül ritka.
Emellett a csapat elemezte a kőzetben található cirkont, a nezoszilikátok csoportjába tartozó ásványt, amely mind a Földön, mind a Holdon megtalálható. Megállapították, hogy a kőzetben található cirkon típusa megfelel a földi formáknak, de egyáltalán nem hasonlít azokra, amelyeket korábban a holdkőzetekben találtak. A tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a szikla egy oxidáló környezetben alakult ki, ami rendkívül szokatlan a Holdon.
Nemchin azt sugallja, hogy ezek a megállapítások erős bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a szikla valójában nem a Holdon jött létre, hanem eredetileg a Földről érkezett. Bár nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy a szikla a Holdon rövid idő alatt hasonló körülmények között alakult volna ki, azt állítja, hogy ez rendkívül valószínűtlen.
Ehelyett a csapat újabb hipotézist fogalmazott meg. Azt javasolják, hogy a szikla a kialakulása után került a Holdra, esetleg egy Földet ért aszteroida ütközés eredményeként több milliárd évvel ezelőtt.
Az elmélet szerint az aszteroida évmilliárdokkal ezelőtt csapódhatott a Földbe, törmeléket és sziklákat katapultált az űrbe, amelyek közül néhány a Holdon landolt.
Ez az elmélet magyarázatot ad arra, miért tűnik úgy, hogy a kőzetnek inkább a földi, mintsem a holdi bolygó feltételeknek megfelelő kémiai összetétele van. Ez összhangban áll a természetes becsapódásokkal kapcsolatos elméletekkel is, amelyek a Földet évmilliárdokkal ezelőtt módosították.
A tudósok úgy vélik, hogy a Föld képződésének korai szakaszában olyan számban csapódtak be aszteroidák és meteoritok, ami jelentős zavart okozott a felszínén.
Ezen túlmenően úgy gondolják, hogy ebben az időszakban a Hold legalább háromszor közelebb volt a Földhöz, mint ma, így nagyon valószínű, hogy az ütközések következtében a Holdat is elérték a kirepülő törmelékek.
Ha ez az elmélet helyes, akkor az Apollo 14 legénysége által visszahozott szikla az egyik legrégebbi földi kőzet. A cirkon elemzése alapján a szikladarab körülbelül 4 milliárd éves, kissé fiatalabb, mint a legrégebbi ismert ásvány a Földön, ami egy cirkonkristály, amit Nyugat-Ausztráliában találtak. (3)
(1) - https://news.curtin.edu.au/media-releases/curtin
(2) - https://www.sciencedirect.com/science/article/p
(3) - https://solarsystem.nasa.gov/news/820/earths-ol