A kis holland faluban, Giethoornban a nyugalom szinte álomszerű. Mindez annak köszönhető, hogy nincsenek autók. Valójában nincs is mód arra, hogy az autók közlekedjenek, mert nincsenek utak.
A helyiek és a Giethoornba látogatók kerékpárral, hajóval vagy gyalog érkeznek. Ebben a faluban, amely hidakkal összekötött kis tőzeg szigetek gyűjteménye, nincs más módja a helyváltoztatásnak, mint hogy a nádfedeles parasztházak és a csatornák labirintusán gyalogosan vagy a vízen közlekedik valaki.
A falu neve egészen a 13. századig nyúlik vissza, egy olyan korszakba, amikor úgy tűnik, már lakott volt. A történet szerint az akkori gazdálkodó telepesek vadon élő kecskék szarvait találták itt meg, amelyek az 1170-es árvízben pusztultak el. A "Goat horn" (kecske szarv), vagy "Geytenhoren" később Giethoorn formára rövidült, és ez maradt a falu neve. Az árvíz utáni évszázadok folyamán a víz továbbra is meghatározta a falu élő történelmét és tájképét.