Gyermekkorunktól kezdve a versengésre kondicionáltak bennünket. A versengés azonban mindig csak a szerepekért történik. Az állatnál, ha betöltődik például a falkavezér szerep, egy együttműködés áll be. De az ember nem ilyen. Az embernek semmi nem elég. Meddig tartható fenn ez a folyamatos fejlődésről szóló maszlag? Az "új" születéséhez sötétség és nyomás kell. Hát ebből nincs hiány. Lesz-e új szövetség?
vntv