Egy új kutatás azt a kérdést vetette fel, hogy lehetséges-e idővel elveszteni az empatikus képességet, vagy esetleg fejleszthető tréningezés segítségével? Ezek a kérdések akkor merültek fel, amikor tudósok nemrégiben felfedezték, hogy fizikailag képesek látni az emberek empatikus képességét az agy vizsgálata során.
Ez a kutatás nagy mennyiségű információval egészítette ki az érzelmekkel kapcsolatos idegtudományi vizsgálatokat, és kérdések fogalmazódtak meg két empatikus terület tekintetében, különösen az érzelmi, és a kognitív empátiát illetően. Összehasonlították azokat az embereket, akik logikus reakciókat mutattak az emberek érzelmeire, és az empatikus embereket, vagy olyanokat, akiknél erős érzelmi reakciókat figyeltek meg mások iránt, és úgy találták, hogy bizonyos agyi területeik sűrűbb szürkeállománnal rendelkeznek.
A Monash Egyetem kutatói azt feltételezték (1), hogy az agyi képeket nézve képesek lesznek megjósolni, hogy az egyének milyen léptékű érzelmi/kognitív empátiával rendelkeznek az agyuk neurológiai struktúrája alapján. Robert Eres, a tanulmány egyik társszerzője elmagyarázta (2), hogy "azok az emberek, akik magas érzelmi empátiával rendelkeznek, gyakran azok, akik eléggé félnek, amikor egy ijesztő filmet néznek, vagy elkezdenek sírni egy szomorú jelenet közben. Azok, akiknek a kognitív empátiájuk fejlett általában racionálisabbak, például egy klinikai pszichológus, aki tanácsokkal látja el páciensét."
A kutatók 176 embert vizsgáltak, akik egy voxel alapú morfometria képalkotó eljárásban vettek részt, amely elemzi az agy konkrét területeinek szürkeállomány sűrűségét. Mielőtt átestek a képalkotó vizsgálaton, a résztvevők kaptak egy kérdőívet, hogy meghatározzák empátiájuk szintjét.
Az eredmények igazolták a feltételezésüket, mivel úgy találták, hogy az agykéreg insularis cortex része, ami az agy központi területén található, amely szabályozza az erős érzelmeket, sűrűbb szürkeállományt tartalmaz azoknál, akik azt mondják, hogy magas érzelmi empátiával rendelkeznek, míg azok, akik magas pontszámot értek el a kognitív empátiát vizsgáló kérdések során, a szürkeállományuk a cinguláris kéreg, és a szomszédos dorzomediálisprefrontális kéreg területein volt sűrűbb, ami éppen a két agyfélteke kapcsolódása fölött helyezkedik el. Ezek az eredmények azt bizonyítják, hogy az empátiát agyi struktúrák, és sejt populációk képviselhetik.
A látható empátiával kapcsolatos legújabb fejlemények rengeteg kérdést vetnek fel, például, hogy a személyiségnek ez a területe vajon célirányosan kiigazítható, vagy megváltoztatható-e? Remélhetőleg a tanulmányban részt vett kutatók és sokan mások, akik ezen a területen folytatnak elemzéseket, meg fogják találni az okozati összefüggéseket a jövőbeli vizsgálatok során.
(1) - http://www.sciencedirect.com/science/article/pii/
(2) - http://monash.edu/news/show/emotional-brains-phys
Learning Mind
Ez a kutatás nagy mennyiségű információval egészítette ki az érzelmekkel kapcsolatos idegtudományi vizsgálatokat, és kérdések fogalmazódtak meg két empatikus terület tekintetében, különösen az érzelmi, és a kognitív empátiát illetően. Összehasonlították azokat az embereket, akik logikus reakciókat mutattak az emberek érzelmeire, és az empatikus embereket, vagy olyanokat, akiknél erős érzelmi reakciókat figyeltek meg mások iránt, és úgy találták, hogy bizonyos agyi területeik sűrűbb szürkeállománnal rendelkeznek.
A Monash Egyetem kutatói azt feltételezték (1), hogy az agyi képeket nézve képesek lesznek megjósolni, hogy az egyének milyen léptékű érzelmi/kognitív empátiával rendelkeznek az agyuk neurológiai struktúrája alapján. Robert Eres, a tanulmány egyik társszerzője elmagyarázta (2), hogy "azok az emberek, akik magas érzelmi empátiával rendelkeznek, gyakran azok, akik eléggé félnek, amikor egy ijesztő filmet néznek, vagy elkezdenek sírni egy szomorú jelenet közben. Azok, akiknek a kognitív empátiájuk fejlett általában racionálisabbak, például egy klinikai pszichológus, aki tanácsokkal látja el páciensét."
A kutatók 176 embert vizsgáltak, akik egy voxel alapú morfometria képalkotó eljárásban vettek részt, amely elemzi az agy konkrét területeinek szürkeállomány sűrűségét. Mielőtt átestek a képalkotó vizsgálaton, a résztvevők kaptak egy kérdőívet, hogy meghatározzák empátiájuk szintjét.
Az eredmények igazolták a feltételezésüket, mivel úgy találták, hogy az agykéreg insularis cortex része, ami az agy központi területén található, amely szabályozza az erős érzelmeket, sűrűbb szürkeállományt tartalmaz azoknál, akik azt mondják, hogy magas érzelmi empátiával rendelkeznek, míg azok, akik magas pontszámot értek el a kognitív empátiát vizsgáló kérdések során, a szürkeállományuk a cinguláris kéreg, és a szomszédos dorzomediálisprefrontális kéreg területein volt sűrűbb, ami éppen a két agyfélteke kapcsolódása fölött helyezkedik el. Ezek az eredmények azt bizonyítják, hogy az empátiát agyi struktúrák, és sejt populációk képviselhetik.
A látható empátiával kapcsolatos legújabb fejlemények rengeteg kérdést vetnek fel, például, hogy a személyiségnek ez a területe vajon célirányosan kiigazítható, vagy megváltoztatható-e? Remélhetőleg a tanulmányban részt vett kutatók és sokan mások, akik ezen a területen folytatnak elemzéseket, meg fogják találni az okozati összefüggéseket a jövőbeli vizsgálatok során.
(1) - http://www.sciencedirect.com/science/article/pii/
(2) - http://monash.edu/news/show/emotional-brains-phys
Learning Mind