Plinius megemlíti a Nagy Szfinxet "A természet históriája" című könyvében úgy kommentálva, hogy az egyiptomiak úgy tekintettek a szoborra, mint egy "istenségre", amely átkelt a csendbe, és hogy "Harmais királyt oda temették el."
A Szfinx egy fennsík alapkőzetébe faragott monolit, ami kőbányaként is szolgált a piramisokhoz és más műemlékekhez a környéken. A földtani történelme miatt a terület nummulit mészköve nagyon eltérő minőségű rétegekből áll, amelyek egyenlőtlenül álltak ellen az eróziónak, elsősorban a szélnek és a szél fújta homoknak, ami megmagyarázza a Szfinx testének egyenetlen pusztulását. A Szfinx talapzata, és a test alsó része, többek közt a lábak tömör, kemény kőzet. Efölött az oroszlán test egészen a nyakig egy heterogén terület elporló rétegekből, melyek jelentős bomlást szenvedtek. A réteg, amelyből a fejet faragták, szintén jóval keményebb.
Bár voltak ellentmondó bizonyítékok és nézőpontok az évek során, a modern egyiptológia által tartott nézet továbbra is az, hogy a Nagy Szfinx időszámításunk előtt 2500 körül épült Kefrén fáraónak, a második gízai piramis építőjének.
http://indavideo.hu/video/Szfinx_Giza_1897
Selim Hassan 1949-es írásában a Szfinx külsejének újabb feltárása során az alábbiak szerint foglalta össze a problémát:
"Mindent figyelembe véve úgy tűnik hitelt kell adni azon állításnak, hogy ez a világ legcsodálatosabb Kefrén szobra, de mindig azzal a fenntartással, hogy nincs egyetlen korabeli felirat sem, amely összekötné a Szfinxet Kefrénnel. Szóval úgy tűnik, hogy mindaddig közvetettnek kell tekintenünk a bizonyítékokat, amíg egy kotrógép szerencsés módon fel nem fedi a Szfinx építésére vonatkozó határozott utalást."
A Hassan által említett "közvetett" bizonyíték részét képezi a Szfinx elhelyezkedése a második piramis körüli temetkezési komplexumhoz képest, melyet hagyományosan Kefrénnel kötnek össze. Eltekintve a Szfinx és a piramis töltésétől, a komplexumban található a Szfinx Templom és a Völgy Templom, mely mindkettő azonos építészeti stílust jelenít meg a 200 tonnás kőtömbökkel, melyeket a Szfinx külső részéből bányásztak ki.
Néhány korai egyiptológus és a gízai piramis komplexum kubikosa úgy vélte, hogy a Nagy Szfinx és egyéb struktúrák a Szfinx külső részén megelőzték a hagyományos építési dátumot (Kefrén uralkodását i.e. 2558 - 2532).
1857-ben Auguste Mariette, a kairói Egyiptomi Múzeum alapítója feltárta a jóval későbbi Inventory-sztélét (a XXVI. dinasztia idejére becsült kb. i.e. 672-525), amely elmondja, hogy Hufu hogyan bukkant rá a Szfinxre, amit már eltemetett a homok. Bár a sztélé egyesek szerint jó bizonyíték, ezt a részét széles körben elutasította a történelmi revizionizmus késői korszaka.
Gaston Maspero francia egyiptológus és a kairói Egyiptomi Múzeum második igazgatója felmérést készített a Szfinxről 1886-ban, és az alábbi következtetésre jutott:
"A Szfinx sztélé a tizenharmadik sorban Kefrén kártusát mutatja. Úgy vélem, hogy ez a herceg által végzett feltárást jelzi, ami szinte biztos bizonyíték arra, hogy a Szfinx már el volt temetve a homokban Kefrén és elődei idejében (IV. dinasztia i.e. 2613 - 2498)."
1904-ben E. A. Wallis Budge angol egyiptológus írta "Az egyiptomiak istenei"-ben:
Ez a csodálatos objektum (a Nagy Szfinx) már létezett Kefrén napjaiban, és valószínű, hogy sokkal régebbi az ő uralkodásánál, és az archaikus időszak vége előttre nyúlik vissza (kb. i.e. 2686).
The Vintage News