Tompkins szerint az amerikai haditengerészet tudomást szerzett a titkos antarktiszi bázisok létezéséről a náci Németországban beépített kémeik segítségével, akik szerint a nácik/németek ezeket a távoli bázisokat használták űrmissziók indítására a Holdra, a Naprendszer többi bolygójára, és ami leginkább figyelemre méltó, távoli csillagközi helyekre.
Tompkins szerint a németek már 1913-ban elkezdték a berendezések és az ellátmány Antarktiszra történő szállítását, amely egybeesik a második német Antarktisz expedícióval 1911-től 1913-ig. Ez az időszak ugyancsak egybeesik a német titkos társaságok egyre növekvő szerepével a távoli globális helyek felfedezésében, hogy okkult tudásra tegyenek szert.
A 2. Világháború közeledtével a berendezések szállítása felgyorsult. Az interjúban Tompkins 1934-et idézi, amikor az események felgyorsultak, bár a történelmi feljegyzések 1938-ra utalnak a harmadik német Antarktisz expedíció kezdeteként:
"A szállítás Németországból az Antarktiszra 1934-től már üzemelt a háború kezdete előtt. Valójában néhány dolgot már 1913-ban levittek."
Az ExoNews előző részében Tompkins feltárta, hogy titkos megállapodást kötött a hitleri rezsim és a dracóniai hüllők. Az e heti epizód ennek a megállapodásnak az egyik legfontosabb elemét tárgyalja:
"A berendezések nagy részét küldték oda. De mellettük három óriási méretű üreg helyezkedett el, ahol a hüllők voltak. Németországnak még kettő, körülbelül tizedakkora méretű barlangja volt, mint a hüllőknek. Képesek voltak lemenni oda, általában tengeralattjáróval. Lapított tengeralattjárókat építettek, így tudták levinni az összes dolgot."
Tompkins figyelemre méltó információi összhangban vannak Karl Dönitz főtengernagy állításaival, aki három alkalommal tett említést egy bevehetetlen erődről, melyet Hitler számára építettek egy távoli helyen Németország fejlett tengeralattjáró flottájának segítségével. Dönitz 1943-ban a beszámolók szerint kijelentette:
"... a német tengeralattjáró flotta büszke arra, hogy megépítette a Führernek a világ egy másik részén, egy Shangri-La-t a szárazföldön, egy bevehetetlen erődöt."
A második alkalom 1944-ben volt, amikor felfedte, hogy milyen tervek voltak érvényben Hitler áttelepítésére, hogy elindíthassa az ezeréves Birodalma érdekében tett új erőfeszítéseit:
"A német haditengerészetnek nagy feladatot kell végrehajtania a jövőben. A német haditengerészet ismer minden rejtekhelyet az óceánokban, és ezért nagyon könnyű lesz a Führert biztonságos helyre vinni, ha felmerül a szükségessége, és ahol lehetősége lesz arra, hogy kidolgozza a végső terveket."
Végül Dönitz megjegyzései a nürnbergi háborús bűneit vizsgáló perében világosan utalnak arra, hogy az Antarktisz volt az, ahová Németország legfejlettebb technológiáit helyezte át a tengeralattjáró flotta. A tárgyaláson egy sebezhetelen erőddel dicsekedett, egy paradicsomszerű oázissal az örök jég közepén.
Dönitz megjegyzéseit Heinrich C. Berann térképész és művész tette hihetővé 1966-ban a National Geographic Society számára. Berann jégmentes Antarktisz ábrázolásában víz alatti folyosók láthatók, melyek átszelik a fagyott kontinenst. Ez adta a kézenfekvő módját a tengeralattjárók számára, hogy nagyobb távolságokra utazzanak a jég alatt a náci Németország "sebezhetetlen erődjéhez."
Dönitz állításait továbbá olyan dokumentumok támasztják alá, melyek állítólag egy német tengeralattjáróról származnak, amely instrukciókat írt le a tengeralattjáró kapitányok számára, hogyan érhetik el az Antarktisz bázist a rejtett átjárókon keresztül. Az alábbiakban egy kép látható a dokumentumról, és térképek az Antarktisz bázisok elérhetőségéről.
Kapcsolódó cikk: Hivatalos náci térképek és dokumentumok támasztják alá Agartha létezését - egy egész világét bolygónk belsejében
A legutóbbi interjúben Tompkins egyidejű repülő csészealj programokat ír le, melyeket a nácik fejlesztettek. Az egyik Németországban volt, a másik az Antarktiszon. A kérdésre válaszolva, hogy hol épültek az antigravitációs járművek, azt mondta:
"A prototípusokat Németországban építették meg. Előzetes prototípusokat építettek, melyek készen álltak a gyártásra az Antarktiszon. Elkezdték előállítani hozzá a dolgokat egész Németországban (a megszállt Európában), és folytatták a hasonló járművek építését az Antarktiszon."
Tompkins ezután megosztotta az egyik legmegdöbbentőbb titkot, amihez a Németországban beépült haditengerészeti kémek révén jutott hozzá. A hüllők segítségével a nácik Antarktisz programja sikeres emberes küldetéseket indított a Holdra, más bolygókra, sőt más csillagrendszerekbe.
"A kérdés az, hogy eljutottunk-e valaha a Holdra? Valamilyen módon köztudott volt, hogy a németek több olyan járművel rendelkeztek, amelyek kirepültek és visszajöttek. Az egyik első alkalommal bajba kerültek, lezuhantak, és az egész csoport meghalt. De szinte minden az Antarktiszról érkezett. Négy évvel korábban a háború vége előtt mindig mozgásban voltak ezek a dolgok. És így a járatok szinte mindegyike az Antarktiszról érkezett ugyanazokkal az emberekkel. Nem tudom, hogy igaz volt-e vagy sem, de azt állította néhány ilyen fickó (haditengerészeti kém), hogy elmentek más csillagokhoz és visszajöttek."
Tompkins figyelemre méltó állításait Corey Goode, a titkos űrprogram informátorának vallomása is alátámasztja, aki azt állítja, hogy 1987 és 2007 között hozzáférése volt olyan adattároló eszközökhöz, amelyek szerint a sikeres náci űrprogram az Antarktiszon működött.
Kapcsolódó cikk: A német titkos társaságok ősi szuperfegyvereket rejtettek el a nácik elől
Goode azt mondta, hogy az Antarktisz programot német titkos társaságok irányították, nem pedig a náci SS:
"Ahogy említettem, a nácik maradéka, akiket többnyire titkos társaságok alkottak megalapítottak egy 'szakadár civilizációt', akik a legfejlettebb technológiákat még a legmagasabb katonai és politikai vezetőik előtt is titokban tartották, és enklávékat hoztak létre Dél-Amerikábanés az Antarktiszon. A helyszínek az Antarktiszon néhány ősi civilizáció maradványai voltak, melyeket egyes csoportok elfoglaltak a melegebb területeken a lávacsövekhez hasonló helyeken és gleccserek alatti kupolákban."
Goode továbbá megerősítette Tompkins azon állítását, hogy a náci bázisok egy másik fejlett civilizáció, a hüllők üregei mellett épültek:
"Volt egy föld alatti és gleccser alatti város komplexum, mely korábban már lakott volt, és a nácik felújítottak egy olyan területet, amely a felszín felett többnyire romos volt, de a kupolás jég alatt bőséges hely állt rendelkezésre, valamint termális föld alatti energia és üregek (a tengeralattjárókkal elérhető a jég alatti áramlásokkal és nyílásokkal, mely ideális hellyé tette egy rejtett többcélú bázis számára), amelyek tökéletesek voltak, hogy titokban kiépítsék az egész 2. Világháború során."
Ami megnehezíti Tompkins állításainak elutasítását, az a számos dokumentum, melyet a "Selected by Extraterrestrials" című könyvében publikált, melyek alátámasztják azon fő állítását, hogy részt vett egy titkos haditengerészeti hírszerző programban, amely kiválasztott amerikai repülőgépgyártó vállalatok és agytrösztök, valamint egyetemek számára biztosított fejlett német technológiai titkokat.
Továbbá Dönitz admirális dokumentumai és nyilatkozatai is alátámasztják Tompkins azon állítását, hogy a náci Németországnak sikerült megtalálni és kiépíteni föld alatti létesítményeket az Antarktisz kontinense alatt. A hosszú út az Antarktisz jégtakarója alatt, melyet a német tengeralattjáró flotta állítólag megtett, hogy elérjék ezeket a hatalmas barlangokat hitelt ad Tompkins azon állításának, hogy hüllő földönkívüliek adták meg a náciknak a szükséges információkat, hogy megtalálják a rejtett üregeket és a jég alatti átjárókat a kontinensen.
Az ExoNews TV következő részében William Tompkinstól arról fogunk hallani, hogyan használtak rabszolga munkát a nácik a rejtett antarktiszi bázisaikon, és hogy az olasz kormány is kidolgozott egy repülő csészealj programot élén a híres feltalálóval Gugliemo Marconival, amely titokban működött eldugott dél-amerikai helyszíneken.
Exopolitics