Azok az emberek, akik ősi templomokba és megalitikus helyszínekre látogatnak, gyakran számolnak be egy furcsa érzés megtapasztalásáról. A szabvány magyarázat az, hogy ezeket az ézéseket nem más, mint a "hűha" faktor okozza, ami a vizuális ingerek eredménye, melyet az olyan megalitikus építmények, mint például a kőkörök, az ősi templomok és a piramisok ellenállhatatlan benyomása kelt.
De az összesített bizonyítékok egészen másra utalnak, vagyis, hogy a megalitok és más ősi szent helyek valóban vonzzák, tárolják, sőt generálják a saját energiamezőiket, amely olyan környezetet teremt, ahol az ember egy megváltozott tudatállapotba kerülhet.
Generált energiamezők
A sáv ezután spirális alakban haladt a kör közepe felé, mintha leereszkedne egy ismeretlen helyre. A kör két nyugati kövéről is úgy találta, hogy koncentrikus gyűrűkként lüktetnek, hasonlóan a hullámokhoz egy tóban.
Az elemzés alapján Brooker megállapította, hogy "a körön belül a (geomágneses) mező átlagos intenzitása lényegesen alacsonyabb volt, mint a kívül mért, mintha a kövek pajzsként működtek volna."
Az ilyen felfedezések segíthetnek megfejteni az ilyen ősi megalitikus struktúráknak a titkát.
Az Edfu templomnál Egyiptomban van egy fal, amelyen azt vázolták fel, hogyan kell létrehozni egy teret, amely energetikailag különböző a környező tájtól - például egy templomot.
Az utasítások leírják, hogy bizonyos teremtő istenek először létrehoztak egy halmot és a helyszínt "átszúrták egy kígyóval", miközben a természet egy különleges ereje telítette a dombot, ami a fizikai templom felépítéséhez vezetett.
A kígyó szimbólum mindig is a Föld kanyargó erővonalainak egy közös kulturális metaforája volt, amire a tudósok tellurikus áramként hivatkoznak.
A természet törvényeinek irányítása
Úgy tűnik, hogy az ősi építészek finom fokozatokban irányították a természet törvényeit, mert egy 2005-ös tanulmány az Avebury körüli energiamezőkről, ahol a világ legnagyobb kőköre található azt mutatja, hogy a megalitok úgy lettek kialakítva, hogy a helyszínre vonzzák a földáramot.
Az Aveburynél elültetett elektródák megmutatták, hogy a körkörös árok hogyan töri meg a tellurikus talajáram továbbítását, és vezeti az elektromosságot az árokba, ami gyakorlatilag koncentrálja az energiát és felszabadítja azt a helyszín bejáratánál, néha kétszeres ütemben, mint a környező terület.
A mágneses értékek Aveburynél sokkal nagyobb mértékben halnak el éjjel, mint azzal természetes körülmények között számolni lehet. Napkeltekor újra visszatöltődnek, a talaj tellurikus áramát a környező területről a kőkörbe vonzza, ahogy a terület mágneses ingadozásai elérik a maximumot.
Burk azt is megállapította, hogy a köveket Aveburynél szándékosan helyezték és rendezték el úgy, hogy azok az elektromágneses áramot előre megfontolt irányba összpontosítsák a modern részecskegyorsítók azonos elvét felhasználva, amelyekben levegő ionokat áramoltatnak egy irányba.
A szent helyek úgy viselkednek, mint az elektromágneses energia sűrítők, melyet fokoznak a kiválasztott kövek.
A gyakran hatalmas távolságból átszállított kövek, melyeket a megalitikus helyszíneken felhasználtak, jelentős mennyiségű magnetitet tartalmaznak. Ez a kombináció az oka, hogy a templomok gyenge, bár hatalmas mágnesekként viselkednek.
Spirituális technológia
Ez nagy hatással van az emberi testre, különösen az oldott vas miatt, ami az erekben folyik, nem is beszélve a több millió magnetit részecskéről, melyek a koponyán belül és a tobozmirigyben úsznak, amely maga is érzékeny a geomágneses mezőkre, és aminek a stimulációja beindítja az olyan vegyi anyagok termelését, mint a pinolene és a szerotonin, ami viszont a hallucinogén DMT molekula felszabadulását eredményezi.
Kapcsolódó cikk: A tobozmirigy aktiválása fizikai és spirituális módszerekkel
Egy olyan környezetben, ahol a geomágneses mező intenzitása csökken, az emberek ismert módon tapasztalnak meg pszichés és sámáni állapotokat.
Méreaux tanulmánya azt mutatja, hogy a carnaci dolmenek felerősítik és tellurikus energiát szabadítanak fel egész nap, és a legerősebb értéket hajnalban mérték. A feszültség és a mágneses ingadozások kapcsolatban állnak, és az úgynevezett elektromos indukció jelenségét kísérik.
Méreaux szerint: "A dolmenek tekercsként vagy mágnesként viselkednek, melyekben áram indukálódik, amit a környező mágneses mezők gyengébb vagy erősebb ingadozásai okoznak. De ez a jelenség nem áll elő semmilyen intenzitással, hacsak a dolment nem építették kvarcban gazdag kristályos kőzetekkel együtt, mint a gránit."
"A carnaci megalitokat Franciaország legaktívabb földrengési zónájának 31 törésénél helyezték el, melyek állandó rezgő állapotban vannak, ami a köveket elektromágnesesen aktívvá teszi."
A menhirek leolvasott értékei egy energiát mutatnak, amely rendszeres időközönként pulzál az alapnál, pozitívan vagy negatívan töltött, akár 10 méterre függőlegesen is mérhető ezektől a monolitoktól, melyek közül néhányon kígyó faragványok is megjelennek.
Az extrém pulzálás körülbelül 70 percenként megjelenik, ami azt mutatja, hogy a menhirek rendszeresen feltöltődnek és kisülnek. Méreaux azt is észrevette, hogy a Grand Ménec formációban álló kövek feszültsége hogyan csökken, ahogy egyre távolabb fekszenek a kőkörtől, amely maga egyfajta kondenzátorként, vagy energia gyűjtőként viselkedett.
A kövek összetétele és a képességük, hogy vezetik az energiát, nem kerülte el Méreaux és mások figyelmét. Mivel nagyon magas a kvarctartalmuk, a speciálisan kiválasztott kövek piezoelektromosak, ami azt jelenti, hogy energiát hoznak létre, amikor összepréselik őket, vagy rezgéseknek vannak kitéve.
Ez azt mutatja, hogy a menhireket nem véletlenül telepítették erre a helyre, különösen azért, mert 97 kilométerről szállították őket oda, és mivel jelenlétük és tájolásuk közvetlen kapcsolatban van a föld mágnesességével.
Szent helyek és mágneses portálok
Sok ősi hagyomány szerte a világon egy sajátos dolgot említ. Azt állítják, hogy a Föld bizonyos helyei nagyobb energia koncentrációval rendelkeznek, mint mások. A hopik ezeket a helyeket az "őzborjú foltjainak" nevezték, melyek végül sok ma látható szent hely és templom alapjai lettek.
Milyen érdekes, hogy minden kultúra azt állítja, hogy ezek a különleges helyek egy üreges csövön vagy nádon keresztül kapcsolódnak az egekhez, és ezzel a köldökzsinór kapcsolattal a lélek képes összeköttetésbe kerülni a Túlvilággal a szertartás ideje alatt. Ugyanakkor lehetővé teszi azt is, hogy a szellemvilág belépjen ebbe a fizikai tartományba.
Az ilyen felfedezések segítenek érvényt szerezni tudományos szemszögből az arra érzékeny személyek és forráskutatók hiedelmének, hogy a megalitikus helyszínek és az ősi templomok olyan helyek, melyek elkülönülnek a normális világtól, ahol egy személy képes a planetáris szféránkon messze túl található területekhez kapcsolódni.
Természetesen az ókori egyiptomi papok sokkal többnek tekintették a templomokat, mint halott köveknek, melyeket egymásra halmoztak. Minden hajnalban szónoklatokkal ébresztették fel mindegyik helyiségüket, miközben élő szervezetként kezelték a templomot, ami éjjel alszik és hajnalban felébred.
(1) - https://books.google.hu/books?id=mUu6o7SiSZ8C&pg=PA105&lpg=PA105&dq=Charles
(2) - http://science.nasa.gov/science-news/science-at-nasa/2008/30oct_ftes/
Ancient Origins