"Ha valakitől semmit se várunk, nem is csalódhatunk a végén." - Sylvia Plath
Miért gondoljuk úgy, hogy jogunk van ahhoz, hogy másokban azt az érzést keltsük, hogy felelősek azért, ahogy mi érezzük vagy éppen nem érezzük magunkat? Miért van az, hogy sokkal többet várunk másoktól és kevesebbet önmagunktól?
Azt szeretnénk, hogy a családunk szeressen és dédelgessen minket; szeretnénk, ha a barátaink értékelnének és imádnának bennünket, és azt akarjuk, hogy az egész világ lássa, milyen csodálatosak vagyunk. De vajon megtanultuk megadni önmagunknak mindezen dolgokat, melyeket a körülöttünk lévőktől várunk el?
Sokat várunk másoktól és túl keveset önmagunktól. És mivel folyamatosan kívül keressük mindazokat a dolgokat, amelyekről úgy gondoljuk, hogy hiányoznak belőlünk, nem vesszük észre, hogy mérhetetlenül erősek vagyunk, és hogy sokkal többet tudunk tenni önmagunkért, mint amit az egész világ megtehet értünk.
"
Minden, amire szükséged van, már benned van, csak tisztelettel és szeretettel kell megközelíteni önmagadat. Az önkárhoztatás és az önmagunk iránti bizalmatlanság súlyos hibák. Az állandó menekülésed a fájdalomtól és az öröm keresése a szeretet egy jele, amit magad iránt viseltetsz, és csak egy dologért könyörgöm: tökéletesítsd ezt az önmagad iránti szeretetet. Ne tagadj meg magadtól semmit - ragaszkodj az éned végtelenségéhez és örökkévalóságához, és fedezd fel, hogy nincs szükséged rájuk; te ezek felett állsz." - Nisargadatta Maharaj
Miután éveken át dolgoztam magamon, nagyon jól tudtam kezelni a saját sötétségemet; nagyon jó lettem abban, hogy egyedül nézzek szembe a belső démonaimmal, más emberek segítsége nélkül. De miután hazatértem, hogy befejezzem a könyvem írását, mivel sokat kellett a múlttal foglalkoznom, és sokáig voltam ebben az energiában, másként kezdtem viselkedni. Elkezdtem inkább úgy viselkedni, mint az a személy, aki már egyszer voltam ahelyett, akivé lettem.
Ennek eredményeként elkezdtem elvárni a családomtól, a barátaimtól és a hozzám közel álló személyektől, hogy feldobjanak, amikor lehangoltnak éreztem magam. Elkezdtem többet várni a körülöttem lévőktől ahhoz képest, mint amit önmagamtól elvártam. És mielőtt erre rájöttem volna, teljesen elvesztettem az egyensúlyomat.
A szellem és a lélek bölcsességétől és erejétől elválasztva, attól a varázslatos helytől, ahonnan az erőm, a bátorságom és bizalmam származik, elkezdtem mindenféle mérgező, egészségtelen és félelmetes dologról gondolkodni, amelyektől úgy éreztem magam, mintha egy nagyon ellenséges világban élnék, egy olyan világban, ahol kicsi vagyok és tehetetlen, egy olyan világban, ahol másoknak kell engem megmenteni, mert már nem tudtam megmenteni önmagam.
"
Senki sem ment meg bennünket, hanem mi magunk. Senki sem képes rá, és senki sem teheti. Magunknak kell járnunk az utat." - Buddha
Korlátozott ideig voltam azon a helyen, és végül visszahoztam magam a felszínre, de sajnos nagyon sok ember van, akik egész életüket egy sötét és félelmetes helyen élik, ami nagyon szomorú dolog. Szomorú, mert annyi erő, annyi tartás és bölcsesség van mindannyiunkban, de mivel elhisszük azokat a hazugságokat, melyeket az elménk mond nekünk, ezért elkezdjük kívül keresni mindazt, amiről úgy gondoljuk, hogy hiányzik önmagunkból. Már nem vagyunk képesek tisztán látni a dolgokat, és már nem tudjuk felismerni magunkban az igazságot -, hogy bennünk van a hatalom, az erő, a bátorság és a bizalom, hogy kezeljük mindazt, amit az élet sodor az utunkba.
"
A legmélyebb félelmünk nem az, hogy alkalmatlanok vagyunk. A legmélyebb félelmünk az, hogy mérhetetlenül erőteljesek vagyunk. A saját fényünk az és nem a sötétségünk, ami a leginkább megijeszt minket. Azt kérdezzük magunktól: 'Ki lehetek én, aki ilyen brilliáns, gyönyörű, tehetséges és mesés?' Valójában, ki nem vagy? Isten gyermeke vagy. A kis játszmák nem szolgálják a világot. Nincs semmi megvilágosodott a zsugorodásban, ezért más emberek nem fogják bizonytalannak érezni magukat körülötted. Mindannyiunknak szükségünk van a ragyogásra, ahogy a gyerekeknek. Azért születtünk, hogy nyilvánvalóvá tegyük Isten dicsőségét, amely bennünk van. Nem csupán néhányunkban, hanem mindenkiben. És miközben hagyjuk, hogy a saját fényünk ragyogjon, önkéntelenül engedjük meg másoknak, hogy ugyanezt tegyék. Amint megszabadulunk a saját félelmeinktől, jelenlétünk automatikusan másokat szabadít fel." - Marianne Williamson - Visszatérés a szeretethez
Tényleg mérhetetlenül erős vagy, és bár az elméd megpróbál másról meggyőzni, meg kell értened, hogy a "
megváltásod" soha nem jön kívülről. Senki - függetlenül attól, hogy milyen közeli és fontos lehet számodra - sem felelős a életedért, az egészségedért, a boldogságodért és a jólétedért. Senki! Te vagy egyedül a felelős azért, hogy érzed magad, hogyan néz ki az életed, és azért a rendetlenségért, amely az életedben jelen van. És ha azt szeretnéd, hogy a dolgok jobban menjenek, akkor a te felelősséged, hogy jobbá tegyed őket.
"
Ne járkálj fel-alá azt hajtogatva, hogy a világnak kellene eltartania téged. A világ nem tartozik neked semmivel, hiszen a világ volt itt előbb." - Mark Twain
Senki sem menthet meg téged, csak te magad. Te vagy a saját életed főszereplője, a saját élettörténeted hőse, ami azt jelenti, hogy magadnak kell "
megmentened" magadat attól, amitől meg kell, hogy "
menekülj". Csak te hozhatsz fényt minden olyan helyre, ahol egyszer oly sok sötétség volt, és csak akkor győzheted le a saját démonaidat.
Senki sem vívhatja meg a te csatáidat.
Lehet, hogy vannak barátaid, családtagjaid és mindenféle emberek, akikről az elméd azt fogja mondani, hogy olyan dolgokat várhatsz tőlük, mint a szeretet, a boldogság, a helyeslés, a visszaigazolás stb., és bár jó lenne mindezen dolgokat megkapni tőlük, tartsd észben, hogy "
Minden, ami az univerzumban létezik, az benned van. Kérdezz mindent önmagadtól." - Rumi.
Semmire sincs szükséged másoktól. Minden, amire szükséged van, már benned van. Tehát kérdezz mindent magadtól! Várj többet önmagadtól és kevesebbet másoktól!
A saját életedet neked kell élned, ezért tanuld meg becsülni azt, aki vagy. Többet várj magadtól és kevesebbet másoktól. Békélj meg ezzel a gondolattal, hogy minden, ami veled történik, függetlenül attól, hogy milyen sötét és fájdalmas, mind része az életnek nevezett utazásnak. Mindez része a lelki növekedésnek és fejlődésnek és arra szolgál, hogy alakítson téged, hogy csiszoljon, és felszínre hozza a hihetetlenül gyönyörű, hatalmas és isteni lényt, amely mindannyiunkban ott rejlik.
![]()
Bízz abban, hogy "
Az élet majd minden tapasztalatot felkínál neked, hogy a tudatod fejlődésében segítsen. Honnan tudod, hogy melyik az a tapasztalat, amire szükséged van? Ez nem más, mint amit épp most tapasztalsz." - Eckhart Tolle
Sétálj úgy életed útján, hogy felemeled a fejed! Méltóságteljesen nézz szembe a kihívásokkal! Engedd, hogy a küzdelmeid jobbá tegyenek és ne megkeseredetté! Hagyd, hogy a kihívások felemelhessenek és ne lenyomjanak, és bármi is történjen veled, soha ne hibáztass senkit azért, amit érzel.
Luminita D. SaviucKönyvajánlóVisszatérés a szeretethezMarianne Williamson
E könyvem mondanivalója azon alapul, amit A csodák tanításából tanultam. A Tanítás alapelveiről szól, ahogyan én értelmezem és alkalmazom ezeket a mindennapi életben. A Visszatérés a szeretethez azt az üzenetet közvetíti, hogy a szeretet erősít, nem pedig gyengít bennünket, és valahányszor problémákkal szembesülünk, mindig a szeretet jelenti a megoldást. Ezt a könyvet minden sebre gyógyírt jelentő balzsamnak szántam, útmutatóul a szeretet csodájának alkalmazásához. Mindegy, hogy a kapcsolataink, az egészségi állapotunk, a karrierünk vagy más dolgok miatt állunk ki lelki kínokat; a szeretet ereje a hatékony gyógymód, a válasz.
Egy klasszikus. - Deepak Chopra
Egy kincs. - Wayne Dyer
Marianne Williamson nemzetközileg ismert író és előadó. Tíz könyve jelent meg, ezek közül hat felkerült a New York Times bestseller-listájára. A Newsweek magazin nemzedéke egyik legbefolyásosabb személyiségének nevezte.
