1920-ban régészek egy csoportja egy kardot talált Pakisztánban, amely az ország legrégebbi és leginkább tisztelt vallási szentélyeinek egyikéből származik. Körülbelül 50 év alatt a nagy kiterjedésű ásatások egy 5000 éves várost fedtek fel az ország déli részén, többek közt utcák hálózatát és egy komplex vízelvezető rendszert. A város a "Mohendzsodáro" nevet kapta, amely szindhiül "halottak dombját" jelenti.
A városról vagy annak korábbi lakóiról nem sok ismeretes, nem is beszélve arról, hogy nincs meg az eredeti neve. Nem maradt olyan hely vagy vallási szentély, amely jelezheti azt a korszakot, amelyben a város virágkorát élte. Egyes archeológusok szerint a város valószínűleg az időszámításunk előtti 2500-as évek elején élte fénykorát, de katasztrofális események miatt, mint például erős viharok és a könyörtelen aszály miatt már i.e. 1900-ban elnéptelenedett. A város kihalásának pontos oka azonban tudományos és régészeti rejtély maradt.
Annak érdekében, hogy többet megtudhassanak, a helyszínen dolgozó régészeknek mélyebbre kellett ásniuk. Ugyanakkor Mohendzsodáro történetének megőrzése komplikációkkal is jár. Miközben egyre több romot ástak ki, melyek segíthettek volna megfejteni az ókori Indus-völgyi civilizáció rejtélyét, aggodalomra adott okot, hogy a város feltárása veszélybe sodorhatja a maradványok épségét.
A hőmérséklet nagy hullámzása az egyik fő kérdés. Nyáron a környék hőmérséklete meghaladja a 46 Celsius fokot. Félő, hogy az ilyen hőnek való kitettség a föld felett tönkreteszi a város építményeinek szerkezetét, és visszafordíthatatlan károkat okoz.
A másik probléma egy kicsit jobban ismerős az átlagos hírolvasó számára. Pakisztán kormánya és a szomszédos államok továbbra is háborút folytatnak az iszlám militánsok ellen, és aggodalomra ad okot, hogy olyan csoportok, mint például a Daesh, ahogy azt a szíriai Palmürában is tették, megsemmisítik az ilyen helyszíneket. A csoport azt állítja, hogy az iszlámot megelőző ikonográfia bálványimádás, tehát bűn.
A legnagyobb károk okozói azonban az ősi városba érkező hétköznapi emberek, akik kevés gondot fordítanak a kényes és törékeny maradványokra. Például 2014 februárjában a Szindh Fesztivál felállításában résztvevők lábbal taposták az egész helyszínt, miközben színpadokat és sátrakat állítottak fel, és a maradványokhoz erősítették azokat.
A fent említettek elkerülése érdekében a helyszínen dolgozó régészek segítenek abban, hogy a további ásatásokat befejezzék, és inkább eltemetik a maradványokat, amíg meg nem találják a megőrzés jobb módját. "Igazából akkor őrizzük meg, amikor eltemetjük," - mondta Dr. Richard Meadow, a Harvard Egyetem régésze. (1)
(1) - https://phys.org/news/2017-05-pakistan-lost-city-mohenjo-daro.html