Az őseink okosabbak voltak, mint azt egyes emberek ma feltételezik. Nem voltak rakétáik vagy áramuk, legalábbis nincs vitathatatlan bizonyíték az ilyen technológiákra, viszont olyan technikai megoldásokkal rendelkeztek, melyeket általában nem az ókori világhoz társítunk. A yakhchal (yakh jelentése "jég"és chal jelentése "gödör") egyfajta ősi hűtőszekrény volt, amelyeket Perzsia (ma Irán) sivatagaiban építettek fel, amiket villanyáram és modern hűtőfolyadékok, vagy a mai hűtőgépek legtöbb eleme nélkül alkottak meg. Ez jól bizonyítja az embereknek azt a képességét, hogy megoldást tudnak találni a problémákra a rendelkezésükre álló anyagok vagy technológiák felhasználásával.
A hűtésnek ezt a megközelítését a perzsa mérnökök időszámításunk előtt körülbelül 400-ban alkalmazták, bár előfordulhat, hogy más emberek már készítettek hasonlót korábban is. A yakhchalok viszonylag egyszerűek, így még azok is megengedhették maguknak, akik viszonylag szegények voltak. A legtöbb yakhchal kupolás szerkezet volt, egy föld alatti négyzet alakú elszigetelt területtel. Miután ez a föld alatti helyiség elkészült és felhúzták rá a kupolát, egy agyagból, homokból, hamuból, kecskeszőrből és mészből álló habarcsot használtak, hogy vízállóvá tegyék.
A vízgyűjtő területnek elég mélynek kellett lennie ahhoz, hogy hűvös maradjon, és az anyag, amelyből a yakhchal épült, elegendő szigetelést kellett biztosítson ahhoz, hogy megóvja a hőtől. A vizet úgy juttatták a yakhchalba, vagy közvetlenül jeget szállítottak oda a közeli hegyekből, vagy egy föld alatti csatornán át vezették oda. Néhány yakhchal mellett egy kelet-nyugati irányú fal épült a hűtő helyiség déli oldalán, és a víz a fal északi oldaláról került a yakhchalba. Ennek az volt oka, hogy így napközben hűvösen tarthatták a vizet, miközben bekerült a yakhchalba.
http
Egy másik eszköz, amellyel a yakhchalt hűvösen tartották, a badgir, egyfajta szélbefogó mechanizmus, amely a szelet a yakhchalba irányította. Ahogy a levegő leereszkedett, a jég és a hűvös levegő lehűtötte a vizet. Alternatív megoldásként a badgirt fel lehetett használni meleg levegő femelésére és a hideg levegővel való helyettesítésére. Ezt a mechanizmust még mindig használják számos modern iráni városban a sivatagban.
Miután a yakhchalba bekerül a víz, egyik napról a másikra megfagy. Ezt a folyamatot fel lehet gyorsítani oly módon, hogy a hegyekből származó jeget, amely már jelen van a yakhchalban, fagyasztó magként használják. Amikor a víz megfagy, blokkokat lehet vágni belőle, hogy a vizet könnyen eljuttassák a yakhchalból máshová ivóvíz és egyéb célokra. Az ivóvíz tárolása mellett a yakhchalt élelmiszer, például gyümölcs, tejtermékek tárolására is használták, és valószínűleg húst is hűtöttek bennük, hogy tovább tartson.
Sok yakhchal Iránban, Afganisztánban és más nyugat- és közép-ázsiai országban még évezredek után is áll. Ezek képviselik az ősi perzsia maradványait, és Irán kulturális örökségének részét képezik.
Amellett, hogy történelmileg érdekesek, a yakhchalokat olcsó és fenntartható módszerként javasolják a modern iráni és más közép-ázsiai közösségek számára anélkül, hogy villamos energiát kellene használniuk. Elméletileg a yakhchalok létrehozásakor használt eljárást más régiókban is meg lehet ismételni, és olyan helyeken használhatók fel, amelyek hasonló éghajlattal rendelkeznek, mint Irán és Közép-Ázsia sivatagi területei, vagy például az amerikai délnyugati vagy az északnyugat-kínai területek. Ily módon az ősi technológia újjászületése a mai emberek számára is segítséget jelenthet a világ minden táján, hogy fenntarthatóbb életet éljenek, miközben modern megoldást nyújt, különösen a hűtés terén.
A modern nyugati emberek általában azt feltételezik, hogy a hűtéshez olyan fejlett technológiákra van szükség, mint például a villamos energia és az erős hűtőfolyadékok előállításának képessége, de kiderült, hogy a hűtést meglepően egyszerű módszerekkel meg lehet valósítani.
