Bizonyára sokak számára furcsán hangzik, de a Szaturnusz ikonikus gyűrűire sokkal inkább egy ideiglenes, mintsem egy állandó jellegzetességként lehet tekinteni. Mint egy tinédzser, aki mindenféle frizurát kipróbál, ez a gázóriás is ki fogja nőni egy napon a fenséges gyűrűrendszerét.
Egy új NASA tanulmány kimutatta, hogy az anyag sokkal gyorsabb ütemben tűnik el a gyűrűkből, mint azt korábban gondolták, így a létezésükről egy nap már csak múlt időben lehet majd beszélni.
A tudósok úgy vélik, hogy a Szaturnusz több mint 4 milliárd éves, és a Naprendszerrel egyidejűleg alakult ki a gázok és részecskék nagy forgó lemezéből. De amikor a gyűrűiről van szó, nem teljesen világos, és a kutatók is bizonytalanok abban, hogy a bolygóval együtt alakultak ki, vagy sokkal később jöttek létre.
Amit jelenleg tudunk, hogy ezek a gyűrűk elsősorban vízjégből állnak, melyek között apró porszemcse méretű részecskék, illetve több méter átmérőjű sziklák találhatók. Ezeket pedig természetes módon vonzza a Szaturnusz gravitációs mezője a felszín irányába, miközben az orbitális sebességük kifelé húzza őket, vagyis egy kényes egyensúlyi állapotban vannak, amely a helyükön tartja őket. De vajon mennyi ideig?
Amíg mindez történik, a Szaturnusz gyűrűiben lévő jeges részecskéket elektromosan feltöltik a nap UV sugarai és a közeli plazmafelhők. Ez arra készteti őket, hogy reagáljanak a Szaturnusz mágneses mezőjére, ami befelé húzza őket, és a bolygó ionoszférájába zuhannak, ami a felső légkör része.
Itt egy kémiai reakció zajlik le, melynek következtében a jeges részecskék infravörös fényben ragyognak, ami egy hasznos tulajdonság a fejlett képalkotó eszközöket használó tudósok számára a mozgásuk nyomon követéséhez.
A Keck távcsővel Hawaiiban a tudósok képesek voltak összegyűjteni azokat a képeket, amelyek illusztrálják a fénylő részecskéket, és összekapcsolták a Cassini űrszonda adataival, amely tavasszal látványosan áthaladt ezen gyűrűkön keresztül, hogy megértsék, milyen gyorsan zajlik ez a folyamat.
A csapat úgy találta, hogy a gyűrűk meglepő mennyiségű anyagot veszítenek, 432 és 2870 kilogramm közötti tömegben záporoznak a bolygóra minden másodpercben.
"Úgy becsüljük, hogy ez a 'gyűrű eső' olyan mennyiségben éri el a bolygót, amely félóránként egy olimpiai méretű medencét tölthetne meg a Szaturnusz gyűrűiből," - mondta James O'Donoghue a NASA Goddard Űrkutató Központjának tudósa.
"Mindössze ennek eredményeként az egész gyűrűrendszer 300 millió év alatt eltűnhet, de ehhez hozzáadódik a Cassini űrszonda által mért gyűrű anyag, amely a Szaturnusz egyenlítője mentén hullik a felszínre, ezért a gyűrűk kevesebb mint 100 millió évig fognak élni. Ez viszonylag rövid idő, szemben a Szaturnusz több mint 4 milliárd évével."
A jeges csapadék mennyisége a Szaturnusz gyűrűinek korára is fényt vet, mivel jelzi, hogy mennyi időbe telhetett a C-gyűrűnek, ami a sokkal sűrűbb B-gyűrű belsejében van, hogy úgy nézzen ki, mint ma. A tudósok szerint az adatok arra utalnak, hogy a gyűrűk sokkal később keletkeztek a Szaturnusz életében, és valószínűleg nem több mint 100 millió évesek.
"Szerencsénk van, hogy láthatjuk a Szaturnusz gyűrűrendszerét, amely úgy tűnik, hogy élete közepén jár," - mondja O'Donoghue. "Azonban, ha a gyűrűk ideiglenesek, akkor talán elmulaszthattuk látni a Jupiter, az Uránusz és a Neptunusz óriási gyűrűrendszereit, amelyek ma csupán vékony gyűrűkkel rendelkeznek."
A tudósok kutatásukat az Icarus folyóiratban jelentették meg, illetve az alábbi videóból többet is megtudhatunk a Szaturnusz gyűrűiről. (1)
(1) - https://www.nasa.gov/press-release/goddard/2018/ring-rain